CSALI

Plébániánk hetilapjából szemelvények

Gondolatokat, cikkeket ide küld:

NAGYBÖJTI-HÚSVÉTI LEVÉL A PLÉBÁNOSTÓL

Kedves Testvérek!

A napokban hallottam egy kedves történetet amit szeretnék megosztani veletek:

Egy kiürülő félben lévő kolostor apátja elkeseredve a helyzeten a közeli hegyekbe megy, hogy kiszellőztesse a fejét. Sétája közben rátalál egy kunyhóra, amiben egy rabbi él. Elpanaszolja a rabbinak, hogy öten élnek már csak a kolostorban és mindegyikük már 70 év feletti. A rabbi hosszasan hallgatja az apátot. Búcsúzáskor, csak ennyit mondott: „Nem tudok tanácsot adni, csak egyet tudok a Messiás közöttetek van!” Az apát visszamegy a kolostorba és elmeséli társainak a történetet a rabbival. Az öt szerzetes elkezd találgatni, hogy közülük melyik lehet a Messiás? Elkezdenek egymásra nézni, felfedezik, hogy a másikban mennyi kincs van, esetlensége mellett mennyi gazdagság van. A kolostorba igen gyakran betértek turisták és felfedezték, hogy a kolostorban az öreg szerzetesek milyen mélyen imádkoznak, milyen megbecsüléssel tekintenek egymásra, milyen béke sugárzik az arcukról. Egy hónap múlva jelentkezett egy fiatal kopogtatva a kolostor kapuján, néhány év múlva a kolostor megtelt.

Úgy gondolom, hogy a történet sok szempontból tanulságos és üzenet értékű. Húsvétra készülve lehet-e szebb program a magunk számára, minthogy keressük a köztünk rejtőzködő Istent? Oly csodálatos, amikor egy közösségnek van „sugárzása”. Amikor a kívülről szemlélők, hozzánk betérők megérzik: ezek az emberek „tudnak valamit”. A közösség akkor lesz igazi keresztény közösség, ha a „kívülállókban megmozdul a lélek, hogy én is hozzátok szeretnék tartozni.

Nagyböjt péntekjein a szenvedés stáció képein elmélkedünk. Ezek a képek nem a régmúlt egy történelmi eseményeit vetítik elénk, hanem életünk belső állásfoglalására késztet.

Pilátus mossa a kezeit… -próbál elhatárolódni, de mégis nyakig benne van a bűnben. Tisztában van Jézus ártatlanságával, mégis meggyőződése ellenére elítéli. Nem tud Jézus mellett dönteni, nem tud és nem akar lelkiismerete szerint cselekedni.

Oly korban élünk, amikor döntéseinknek, erkölcsi magatartásunknak, hiteleségünknek súlya van. Jézus erkölcsi tartása a zárt Gabbata (Pilátus erődje) falait messze átlépi. Kétezer év távlatából is erőt ad a benne hívőknek, hogy bennünk is ismétlődjön meg újra és újra az Ő élete. A Messiás? Köztetek van! De jó lenne ezt mindennap egymásban észre venni!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden Kedves Testvéremnek Krisztusban áldott nagyböjti szent időt és húsvéti ünnepeket:

 

Zugliget, 2005. Nagyböjtjén.

János testvér levele                    

Kedves Barátaim!

Szeretettel köszöntelek benneteket Argentínából, annak is az észak-keleti csücskéből, Misiones tartományból.

Nagy örömmel jelenthetem, hogy tavaly december elsejével véget ért  inkulturációs évem, amely arra szolgált, hogy közelebbről megismerjem az országot, a nyelvet és az embereket.

Ez idő alatt elvégeztem 2 tanfolyamot, egy 15 hetest 2003-ban Misionesben, egyet pedig 2004-ben Jujuyban, amely 6 hónapig tartott. A két tanfolyam között 5 hónapig Buenos Aires provinciában voltam: egy Pigüe nevű kisvárosban egy plébánián.

De a legfontosabb, hogy 2004. december 11-étől, már több mint 2 hónapja a Misiones tartománybeli Andresito Guacurari nevű brazil határmenti település Szent András plébániájának vagyok a káplánja, - vagy ahogy itt mondják - a vikáriusa. Nagyon meg vagyok elégedve a missziós munkával, amelyet itt végezhetek.

Egy nálam 6 évvel idősebb lengyel atya a plébános, aki szintén verbita, ugyanis ez a plébánia verbita alapítású.

Az Yguazú egyházmegyéhez tartozunk. Püspökünk egy olasz származású jezsuita atya, Joaqiun Pinya, akivel nagyon jó a kapcsolatunk.

Megérkezésem napján azonnal elkezdtem a munkát: délután  6-kor értem ide, és este 8-kor már misém volt kettős keresztelővel.

A falu festői környezetben terül el. 50 km-re vagyunk az Yguazú vízeséstől.

Körös-körül őserdő, természetvédelmi terület határol bennünket. Tele lakókkal!

Mégpedig nagyobbrészt telepesekkel, akiknek hitéletét vagyunk hivatottak gondozni.

Ugyanis a falu lakosságának 2/3-a kint lakik  az úgynevezett kolóniákban, itt chacra (csakra) a neve, otthon ültetvénynek mondanánk.

Ezek a chakrák 10-től 150 hektárig terjednek, és egy-egy család megélhetését szolgálják.

A földeken kukoricát, dohányt, szójababot, mandiókát, fekete teát, és yerba matét termesztenek. Ezek közül a legjövedelmezőbb a dohány, amelyet amerikai és japán kereskedők vásárolnak föl.

A chacrákat a faluból kiinduló földutakon lehet elérni. De csak akkor, ha nincs eső, mert különben járhatatlanok az utak. Kb. minden 10-15 chacrához tartozik egy kis kápolna, amely esetenként fábó,l ritkábban kőből épült.

Ezekből a kápolnákból 25 tartozik a plébániához.

Hétvégeken járom a kápolnákat,  misézek, keresztelek Egy hétvégén kb 7-8-9 misém van. Egy-egy út  60-80 km földúton, amely az őserdőn vezet keresztül: gyönyörű látvány!

Néha van szerencsém megpillantani egy-egy erdei állatot, amint sietve keresztezi utamat.

A nevüket sajnos nem tudom de javarészük erdei rágcsáló.

Szemtanúk szerint egy jaguár-féle is lakik errefelé, de még nem találkoztam vele.

Viszont múltkor láttam egy hangyászmedvét, (hosszú zebracsíkos a farka), előtte pedig egy korallkígyót, amelyet sikerült lefényképeznem.

A hívek nagyon kedves emberek, sokszor meghívnak a házukba asadot enni vagy mate teát inni, amelyet egy kis, erre a célra szolgáló pohárkából iszunk, szintén erre a célra készült acél szívószállal, melynek a  neve bombijja.

A mate teát forrón is és hidegen is lehet inni, állítólag fogyasztó hatású, sajnos ezt még eddig nem  tapasztaltam, bár már rám férne.Ugyanis a sok asado-evésnek megvan a maga hatása a testsúlyra.

Az asado nem más, mint  parázson sült marhahús, amely az argentinok nemzeti eledele. Nincs olyan ház, melynek az udvarán ne lenne tűzrakóhely és rostély erre a célra. Természetesen nincs olyan 5 év fölötti argentin se, aki ne tudna kiváló asadot készíteni.

A telepesek között sok a Brazíliából áttelepült földműves.  Brazíliában már nehéz földhöz jutni, az argentin állam  pedig igen kedvező föltételekkel ajánlotta föl nekik a földet. Ezek az emberek sajnos a portugált és a spanyolt erősen keverik, így elég nehéz megértenem őket.

De azért csak-csak belejövök. Az egyik családdal pl. már megegyeztem, hogy segítek nekik befejezni a félbemaradt kápolnát, már csak a tetőt kell feltenni, és kész is lesz.

A többiek született argentinok, de ők is mind európai bevándorlók unokái. Néhány család még ma is beszél németül.

A misére járók így természetesen az ültetvényesekből és az alkalmazottakból tevődnek össze.

Eredetileg szerettem volna az őslakos guarani indiánokkal foglalkozni, de ez eleinte nem volt lehetséges.   Most azonban mégis megvalósulni látszik a vágyam, mert a minap becsöngetett a plébániára egy guarani fiú, és népművészeti tárgyakat kínált eladásra, én meg is vettem tőle, amit lehetett, aztán kifaggattam, merre lakik.

Elmondta, hogy  25 km-re van innen a faluja, melynek neve Kaagüi Pora. Ez guaraniul azt jelenti, hogy Szép hegy.

Ezt  égi jelnek vettem, és azonnal meglátogattam őket. Össze is barátkoztunk annyira, hogy hamvazószerdán már 20 guaranit fuvaroztam át Brazíliába mangót gyűjteni, azt ugyanis nagyon szeretik, és odaát az útmenti fákról ingyen szedhetik.

Falujukban aztán láttam, hogy az állam által építtetett  házakban laknak, kb. 20 család már 15 éve egy helyen. Ez azért érdekes, mert a guaranik egykor nomád életet éltek az erdőben,  folytonosan változtatták lakóhelyüket.

Igaz, a falu lakossága így sem állandó. Épp egy hete segítettem egy guarani asszonynak csirkéstül ideköltözni egy 200 km-re levő faluból. A fiatalok még mindig szeretnek utazgatni egyik guarani településről a másikra, látogatják a rokonokat, és egyben ott is maradnak egy ideig.

Sajnos rettentő nagy szegénységbn élnek. Az európai életvitelt csak igen kis mértékben vették át. Itt elsősorban a munkára gondolok, amelyet szeretnek elkerülni!

Az állam családonként havi 150 peso (50 usa dollár) segélyt utal ki nekik. Ez igénytelen életmódjukat tekintve elég  a megélhetéshez.

A hiányt az erdőből pótolják vadászgatással vagy kézműves termékek készítésével és eladásával.

Most épp azt tervezem, hogy hetente egyszer, valószínűleg szerdánként meglátogatom őket misézés céljából, Alegria (öröm) nővérrel, aki itt segít nekünk a plébánián, és ért valamennyit guaraniul. Igaz,  a guaranik beszélnek spanyolul, de talán jó benyomást tesz majd rájuk a nővér nyelvismerete.

Arra is gondoltam, hogy amennyire lehet, majd anyagilag is segítem őket, pl. használati tárgyakat veszek nekik a konyhára , néha rendezünk egy-egy vacsorát, ruhát gyűjtök nekik, Igaz, a mosásra még meg kell tanítani őket, mert sokan csak  használják a ruhát, aztán, ha teljesen elkoszolódótt, egyszerűen eldobják.

A szentmisén pedig -azt hiszem- nem fogok perselypénzt gyűjteni, hanem majd megkérem őket, vagy  javasolni fogom nekik, hogy pénz helyett népművészeti apróságokat adjanak felajánlásként.

Ennyit tudtam most hirtelen összegyűjteni  itteni élményeimből.

Ezúton szeretném megköszönni az értem mondott imákat is!

Szeretettel köszöntök mindenkit!

János svd